Történelmi jelentőségű irodalmi-zenei est volt október 19-én Gárdonyban a „Kedvenc Gárdonyim” sorozat záró akkordján a Nemzedékek Házában.  Lackfi János és Dresch Mihály először találkoztak a színpadon. Aki ott volt, annak nem kellett csalódnia, humoros, mély és tartalmas esttel tették le névjegyüket Gárdonyban.

Lélekemelő est volt. Csodás művészekkel, akik egyszerűségükkel, könnyedségűkkel, mégis mély gondolataikkal sokat adtak a hálás közönségnek.

Lackfi János „író, költő, műfordító” – ahogy magát aposztrofálta – kedves, nyílt, őszinte, olvasó-mesélő, irodalomban, és irodalomért élő emberként sajátos nézőpontjával közelített Gárdonyi Gézához. Megfontolandó probléma megoldásokat vetett fel Gárdonyi értelmezhetőségével, és olvasásával kapcsolatban. Külön öröm volt számomra Gárdonyi ihletésű Lackfi verset hallani a szerző elbűvölő, szelíd, humoros stílusában.

Az estet teljessé, egésszé Dresch Mihály pörgős, könnyed, finom, táncos, improvizatív zenéje tette. Őszinte örömmel, és nagy odafigyeléssel reflektáltak egymásra. A zene és az irodalom mesésen összekapcsolódott, mint a fa ága, és levele. A közönségnek, és nekem nem volt más dolgunk, mint hagyjuk magunkat sodortatni a két művészeti ág komplexitásában, amelyet eme két remek művész varázsolt elénk.

Itt is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Lackfi Jánosnak, és Dresch Mihálynak ezt a boldog, és csodálatos estet.

Ha valaki lemaradt volna, álljon itt egy részlet Lackfi János friss, még szinte meleg verséből:

„Figyelj, barnahajú lány, láttalak a hetes buszon, az anyukáddal voltál, vagyis nem tudom, hogy az anyukád volt-e, de szerintem igen, mert az ő szeme és a te szemed, szóval a szemetek, de nem a földön lévő szemét, az nem érdekelt, kivéve az a zsepi, ami kiesett a zsebedből, mikor leszálltatok. Nagyon édes volt a lila sapid, épp csak annyira húztad a fejedbe, hogy kilátszottak a tincseid, nagyon menő volt az egész, ha nem láthatlak többé, talán belehalok a szerelembe, egészen biztosan belehalok a barnaszemű, barnahajú lány utáni vágyakozásba, mert kék az ég és zöld a fű, és piros a nap, hogyha fűbe harap.”

További képek az estről ITT!

Takács Tamás