Kővári Péter orgonaművész jótékonysági koncertet adott 2014. február 8-án a veszprémi Szent Mihály Bazilikában. Az est fővédnöke: Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere volt, támogatója és szervezője pedig az Aegis Kultúráért és Művészetért Közhasznú Alapítvány.
Bachot, ha reggeltől estig hallgatjuk, akkor sem lehet megunni, és hatalmas erővel világítja meg a különbséget égi és világi, jó és rossz között. Ezen a hangversenyen Kővári Péter mutatta meg, mit gondol Bachról. Elsőként az 1708-ban keletkezett „nagy“ jelzővel illetett G-moll Fantázia és Fúga Johann Sebastian Bach egyik monumentális orgonaműve csendült fel. A Fantáziában a vad és viharos szakaszok, olasz szerkesztésű lassú imtitációs részekkel váltakoznak. A szerző körüljárja az összes hangnemet, a mai fülnek időnként úgy tűnhet, mintha kortárs muzsikát hallgatnánk. A kötött fúga a négyszólamú imitációs szerkesztésmód kitűnő bach-i példája.
Az átmenetet, felvezetést a második Bach darabhoz Takács Tamás Amadé László SZÜZ MÁRIÁHOZ… című versével és a Szent Mihály Bazilika kórusa Knut Nystedt: Laudate; Bárdos Lajos: Mária, Mária című darabjaival vállalta magára, Zsilinszky Cecília vezényletével.
A következőnek felcsendülő bach-i mű a Sei gegrüsset, Jesu gütig című korálpartita. A mű 1700-ban keletkezett, megtalálhatóak benne a francia, olasz és német barokk zenei stílusok, amelyet a szerző fiatalos lendülettel nagyívű, tökéletes egységgé formál. Először a koráldallam csendül fel, ezt 11 variáció követi. A mű mai előadását Kővári Péter kedves ismerősének, a közelmúltban elhunyt karmesternek, Claudio Abbado-nak ajánlotta.
Átvezetésként a lezáró darabhoz újra kórusműveket és irodalmi betétet hallottunk, jelesül: Camille Saint-Saëns: Tollite Hostias, és Maurice Duruflé: Ubi Caritas című darabokat, és Weöres Sándor: A teljesség felé című írásából részleteket hallhattunk.
A hangverseny utolsóként felhangzó orgonaműve az 1739-ben keletkezett Esz – dúr „Szent – Háromság“ Prelúdium és Fúga volt. A mű a „Klavierübung“ azaz magyarul Billentyűgyakorlat III. kötetének nyitó illetve záró tétele. A kötetben fellelhető alkotások (korálfeldolgozások a mise különböző tételeire, illetva az Esz-dúr Prelúdium és Fúga) bizony jóval többek egyszerű ujjgyakorlatnál, az érett Bach-i muzsika lenyűgöző példái. A Prelúdium felépítése egy zenekari szvit grandiózus nyitányához hasonlatos, az éles ritmusokkal tarkított ünnepéyes kezdet és a könnyedebb hangulatú fúgák többször váltakoznak, így maga az első tétel önmagában is tökéletes egységet alkot, ideális bevonulás az istentisztelet kezdetén, ahová a szerző is szánta. A hármasfúga, mely a szentmise zárásaként értelmezhető, három teljesen különböző karakterű fúga tökéletes harmóniája, Atya – Fiú- Szentlélek, a Szentháromság, melyben a fúgatémák a darab végén egyszerre zengve hirdetik Isten dicsőségét.
Aprólékosan kidolgozott, magával ragadó muzsikálás volt. A templom a lipcsei Tamás-templommá változott, s a közönség fenn érezte magát a magasban, a felhők fölött, ahol süt a nap. Onnan érdemes glóriát kiáltani.
